Image courtesy of nokhoog_buchachon at FreeDigitalPhotos.net
Határozottan állíthatom, hogy itt a nyár. Nem csak azért, mert újra klassz meleg van, a lányom strandolhat, s jövő héten mi is elutazunk egy kis nyaralásra, de azért is, mert az elmúlt héten négyen kérdezték meg tőlem ugyanazt: mi van akkor, ha a munkáltatójuk visszarendeli őket nyaralásról, vagy nem engedi el őket, holott ők már befizették a nyaralást. Ha már munkába visszatért dolgozó mami vagy, mindenképpen érdemes ezt a cikket is elolvasnod, de ha még odahaza vagy, akkor is (hogy apának el tudd mondani, hogy védje meg magát a főnökével szemben, ha a családi nyaralásról van szó :-))
Szeretek minden jogi kérdést az alapoktól kezdeni, s a szabadságok esetén az első alap tudnivaló az, hogy – ellentétben a mindennapi szóhasználattal – a szabadságot nem kivesszük, hanem igényeljük, s kiadják. Azaz a munkáltató engedélyezi, természetesen munkavállaló előzetes meghallgatása után. Évente hét munkanap szabadságot a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, ez azonban nem azt jelenti, hogy beszólunk, hogy szabira megyünk, és holnaptól el is tűnünk. A törvény szerint az erre a 7 napra vonatkozó igényt legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelenteni.
Ha tehát a nyári nyaralásunkat tervezzük, mindenképpen tanácsos egyeztetni a munkáltatóval, (s sokszor a többi kollégával is, akik a helyettesítést meg tudják oldani). Ha megigényeltük a szükséges napokat, engedélyezték, akkor nyugodtan befizethetjük a nyaralást. No, de mi van, ha a kedves főnökünk ezek után mégis úgy dönt, hogy Balaton ide, Spanyolország oda, a cég bizony nélkülünk egy hétig sem működik, s vissza akarja vonni a korábbi szabadságengedélyt, vagy még rosszabb, akkor hív minket vissza, amikor már a magyar vagy spanyol tengerbe lóg a lábunk?
Nos, nem maradunk törvényi szöveg nélkül ebben az esetben sem: a jogszabály egyértelműen megadja, hogy mely esetekben lehet ezt megtenni: kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén. Azaz az az elképzelt helyzet, hogy a 8 fős ügyfélszolgálati osztályról egy főt bizony nélkülöznie kell (de mellesleg megnövekedett ügyfélszolgálati munka esetén még a két titkárnőt és a recepcióst is be tudja ültetni az ügyfélszolgálati kolléganők közé), nem igazán indokolja, hogy visszarángasson minket a korábban jóváhagyott szabadságunkról, s a befizetett nyaralásunkról, de ha mi vagyunk a vállalat egyetlen, ritka és nélkülözhetetlen szakembere, aki egy bizonyos rendelést teljesíteni tud, ami a szabadságunk első napján bejött, s tízmilliókat hoz a cégnek (de persze azonnal kellene teljesíteni), már indokol(hat)ja a visszahívásunkat.
S mi lesz ekkor a befizetett nyaralásunkkal? Természetesen a szabadságkiadás időpontjának módosításával vagy a már megkezdett szabadság megszakításával összefüggésben felmerült összes kárt és költséget a munkáltató köteles megtéríteni. Fontos tudni továbbá, hogy a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít bele, azaz ezeket a napokat később újra igényelhetjük.
És általában ha ezt közöljük is vele egy kilátásba helyezett szabadság visszavonás esetén, azonnal meg szokták gondolni magukat 
“Á, egye fene, mégiscsak menjen szabadságra, Jolika!”
Azonban szeretnék mindenkit óvni attól, hogy a nyári nyaralásait szabadságengedély nélkül indítsa, vagy akár foglalja le. A helyes folyamat először az engedélyeztetéssel kezdődik, s csak utána szabad nyaralást foglalni. Ha ugyanis nem kaptunk engedélyt rá, csak mi tervezgettük magunkban, hogy mikor és hova utazunk el, a fenti szabályok egyikére sem hivatkozhatunk. A “De hát főnök, én már befizettem, miért nem engedsz el” kezdetű mondatokat megspórolandó tartjuk be a hivatalos szabadságigénylési folyamatot!
És utána jó nyaralást, pihenést kívánok Nektek!